Nagy Andrea képe
Egyre jobban megfertőz Csaba testvér. Olyan szépeket ír és nyilatkozik és annyit dolgozik, annyifelé megy és intézi a gyerekek sorsát és persze gyűjti a pénzt, a támogatókat, hogy számomra felfoghatatlan ez az odaadás, a türelem és jótétemény, az az energia, amit képvisel.
Nemrég olvastam egy napját. Annyi felé hívják, annyi dolga van, hogy nem is értem, hogy bírja. Már több, mint 2200 gyerekről gondoskodik az alapítvány és egy csíksomlyói kezdeményezéssel, egy Mária kertje programmal már a nehéz sorsú gyerekek szülein is próbál segíteni azzal, hogy munkát ad Nekik.
Ahogy egyre jobban megismerem, ahogy egyre többet olvasok és ahogy közeledik az indulás, úgy növekszik bennem a két part közötti szakadék. Böjte atya a híd és a lámpás ...
Mert ...
Kinyitom a reggeli kávénál az újságot, ömlik ki a mocsok és szenny. Aztán felszállok a buszra, csupa ingerült, agresszív ember, szinte mindenki magába fordulva, olyan arckifejezéssel, mintha elvették volna a földjét, komoran, tele panasszal. Aztán a munkahelyen is mindenki panaszkodik, ha van munka azért, ha nincs, akkor meg azért. Senkinek nem jó semmi. Átmegyek a fodrászhoz (nem nevetni ...), panasz. Be a gyógyszertárba egy kis izomlazítóért az útra, panasz. Betegség, itt fáj, ott fáj, szatyor gyógyszer. Este a villamoson részeg fiatalok hangoskodnak. Csillivilli autókból üvölt a zene, kockakörmű műanyag nők kis táskában hordják a kutyáikat, de nem tud felelni a gyerekének, hogy éppen melyik hídon megyünk át. Az éjszakai buszon egy kb 14 éves lány hányja éppen tele a buszt, a fiatal fiúk és férfiak (?) ülnek, míg a mamókák a nagy szatyorral állnak.
Aztán hazaérek, lehuppanok a számítógép elé és meghallom Csaba testvér hangján, hogy ...
"Hiszem, hogy érdemes álmodni ezen a földön, mert az emberi szolidaritás, Isten segítségével valóra tudja váltani a legszebb álmainkat is."
vagy ...
"Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben."
vagy ...
"Szeretettel kérlek, hogy számotokra, a kisebb nagyobb egyéni győzelmeknél legyen értékesebb az összetartó szeretet, a másikhoz lehajló jóság, a megbocsájtó irgalom. Végül is bármit, amit teszünk, egymásért tesszük, egymás nélkül csak cifra piramisokba bezárt élő múmiák lesztek, de együtt közösségben Isten alázatos vándorló népe vagyunk, kikre vár a szeretet gyümölcse, békés, örömteli, becsületes főldi élet, és a ráadás, a Krisztus által megígért örök élet."
Igen, nekem kellenek ezek a "gyógytapaszok", kellenek a szép mondatok és a meggyőző erő, ami ebből a szerzetesből árad. Gyenge vagyok, kicsi vagyok, de szeretek élni, szeretek nevetni és szabadon lélegezni. És szeretném szeretni az embereket, de nagyon nehéz. Most tanulom. Talán tudtam eddig is, csak kezdem már elfelejteni?
Belőle merítek erőt, hogy Ő honnan szerzi az erejét?
Ez nem titok, de talán már Te is rájöttél ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése