Berettyóújfalu ... nagyon messze van. Vagy csak én vettem lazábbra a tempót, vagy valami időcsapdába kerültem, de tény, hogy az utolsó kilométerekre erősen rám sötétedett. Aztán persze csak odaértem, terített asztal és egy finom üveg Chardonnay várt, némi enyhülést hozva sajgó lábnak és remegő térdnek egyaránt. Bővült a séta csapata Andreával és férjével, Sajtival és bár fáradtnak tűntek Ők is, a Chardonnay és a társaság éjfél utánig kitartott.
A másnapi gyaloglás igazi kihívás volt, irány a határ! Előbb Sajti csatlakozott, majd 11 km után átadta a stafétát Andreának. Ha nem fogom vissza Andit, meg sem állunk Déváig. Közben szóba került a jövő évi séta is, mit szeretnénk, hogyan, ötleteltünk és annyira hatékonyak voltunk, hogy eldöntöttük, hogy a munkamegbeszéléseinket ezentúl az út mellett tartjuk, mondjuk Bp-Vác útvonalon ...
Hiába, a beidegződések bennem még mindig megvannak, kicsit szorongva léptem a határra, de egy gyors iratellenőrzés után már Nagyvárad felé baktattam a robogó autók mellett.
Nagyvárad - sokkal rosszabbra számítottam. Tetszett, hogy sok magyar szót hallok, mindenki készséges volt az útbaigazításnál, az emberek sétáltak, beszélgettek,egy nagy park szinte teljesen megtelt, annyian "piknikeztek", gyerekek szaladgáltak mindenfelé és persze sokat dobott a hangulatomon, hogy hamar megtaláltam a "Katolikus Caritasz" szállását ...
Most Szombatságban vagyunk. István intézett szállást, az egyetlent a környéken. Nem volt alternatíva. Alkudott, tárgyalt ... nem olcsó, de magyar viszonylatban elfogadható. Remek helyünk van. Extrákkal. Internet. Kilátás. Medence. Meleg vizes. Reggelit is kapunk. Mi kell még. A ruháim száradnak, a hasunk tele van, olvastam rólatok, hogy aggódva figyeltek ránk.
Talán ezt a csodát is Ti intéztétek!
Köszönjük!!
Ma borult kicsit a terv, de van ráhagyás beépítve az útitervbe, ezért holnap Vaskohsziklás az új cél. Aztán Brad és Déva.
Szeretettel gondolok Rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése