Bradban vagyunk. Andrea szenzációs szervezésének köszönhetően a plébános úr - bár nincs itthon - átengedte ma éjszakára nekünk a házát. Fantasztikus gesztus, köszönet érte. Jól megfér a házban a feszület a falon az ötponteggyel, a szentképek és imádságos falragaszok a bőr ülőgarnitúrával. A régies szekrények roskadásig vannak könyvekkel, a nappali fala pedig filmekkel, a Shoguntól Mr Beanig.
Mivel a holnap izgalmától csak egy kevés alvás jutott, most itt ülök a gép előtt. Hajnal négy óra, magyar idő szerint. Minden csendes. Halkan egy kis zene szól, Siska Laci osztotta meg, a jó öreg Ozzy dünnyög a hangfalakból, Dreamer a zene címe... Telitalálat, köszönöm...
Két éve Santiago de Compostella felé igyekeztem és kaptam egy üzenetet, hogy tegyem félre az álmaimat és koncentráljak a megérkezésre.
Nem tudom félretenni. Az álmok mozgatnak. Szerintem mindenkit. Ha nincsenek álmaid, akkor haldokolsz. Az álmokért érdemes élni, érdemes útra kelni, az álmaidat követve leszel boldog. Mindegy, hogy az az álom milyen. Talán vadnak, kivihetetlennek találod. Nem baj. Éld az álmaid, menj utánuk és váltsd valóra!
Nekem volt egy álmom. Illetve sok-sok álmom van, de az egyik megvalósulásától már csak 32000 lépés választ el. Itt állok Déva kapujában. Milyen lesz a megérkezés? Ezerszer lejátszottam már. De biztos, hogy annál sokkal szebb és meghatóbb lesz. Még az én csapongó, örök álmodozó agyam és lelkem sem tud olyan szépet kitalálni, mint a valóság.
Nos, hogy az útról is essen néhány szó ... Csabi hétfőn utolért minket a csurig pakolt autójával, hihetetlen mennyi minden belefér egy Suzukiba. Köszönet a sok-sok tárgy adományért a gyűjtőknek.
Ez a hét a hegyekről szólt. Megizzasztottak. De ahogy Csaba testvér tanította, idéztük is, hogy akkor lesz a legszebb a kilátás a hegycsúcsról, ha gyalog mászol fel oda és megküzdesz érte. Csodálatos vidék, szívem szerint két lépésenként fotóztam volna, remélem a képek visszaadják majd ezt a csodát.... Az út aztán laposodott és festővászonra kívánkozó tájjá szelídült. Képzeld el az utat, jobbról és balról hatalmas hegyek magasodnak, a zöld minden árnyalatában fürösztöd a szemed, a hegyek tövében apró falvak ezüstösen csillogó templomtoronnyal. Mesevilág.
Kevés a szókincsem, hogy teljes valójában visszaadjam a látottakat, a fantáziátokra bízom a többit.
Eljött az idő, veszem a cipőmet és ... beteljesítem az álmom.
32000 lépés.
Sok? Vagy kevés?
Döntsétek el ...
Mindenkit ölelek Bradból, nagyon köszönöm, hogy társaim vagytok az úton és megtiszteltek a figyelmetekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése