Talán így: ABONY!
Tüneményes kisváros, tüneményes lakókkal. Kati néni és András atya és persze a karitászosok szenzációs vendéglátók voltak. Állva tapsoltak, mikor megérkeeztem, vacsorát készítettek, gyöngyöző húslevest, sült csirkét tésztával, süti és gyümölcs hegyekben és a folyadékveszteséget is kellőképp pótoltam. És persze a rengeteg mosoly, amit kaptam. Mindenre kiváncsiak voltak, Mikor, honnan, hogyan, kivel, meddig és persze miért...? Ezer kérdésük volt, aztán csak mondtam, meséltem, néha könnyeztünk, néha nevettünk. Nagyon jól éreztem magam, köszönett érte.
Másnap a hét órás mise után ismét találkoztam velük, elkísértek a város vége tábláig, ahol felpakoltak minket rengeteg friss pogácsával, gyümölccsel, paprikával, paradicsommal, még egy rúd szalámit és egy láthatósági mellényt is kaptunk. Elmondhatatlanul jól esett a gondoskodásuk és a szeretetük.
A gyaloglásról szót sem érdemes ejteni. Rohan mellettem a világ. Hatalmas kamionok dübörögnek, köztük fürge "kisautók" szlalomoznak. Az út széle csupa szemét, szerintem el sem tudjátok képzelni, mi mindent dobnak ki az autókból ... Hangzavar, a telefont sem hallani, pedig jól esik, mikor hívtok, smseztek, olyankor érezhetően könnyebb a hátizsák, nem hasogat a talpam és a nap sem szúr amnnyira. Hálás vagyok Nektek minden érdeklődő és bíztató szóért. Köszönöm.
Szolnokon riportot készítettek velem a Duna tévések és a helyi tv munkatársai, Törökszentmiklóson fogadott a polgármester asszony és másnap délelőtt Apu lepett meg egy raklapnyi palacsintával még Fegyvernek előtt az úton. Tegnap a Karcag tévések voltak kíváncsiak rám és egyre többen dudálnak és integetnek az autókból.
Élvezem, hogy beszélhetek sok-sok embernek a sétáról Dévára, igyekszem mindenhol megfelelni és népszerűsíteni a céljainkat, a segítségnyújtást és persze gondolatban a jövő évi útra is gyűjtök tapasztalatokat.
Nem múló lelkesedéssel ölellek Benneteket Berettyóújfalu kapujában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése