Az első "edzés"

MA megtartottam első, hivatalos szabadedzésemet. Spontán jött az ötlet - és bár benne volt a lábamba tizenkét óra munka -, egyáltalán nem bántam meg. 22,26-kor indultam a XI. Budafoki 20 elől, a Pizzaboytól, és 0.21-re értem haza (XX. Eperjes 88, ha valaki ellenőrizni szeretné ...). Ez a táv az útvonaltervező szerint 9,1 km. Csupán azért kell idényelejinek felfogni az edzettségi állapotomat, mert egyrészt az, másrészt, mert elfáradtam. Voltak persze nehezítő tényezők, mint pl. utcai cipő, az említett 12 óra munkaidő, de mindez nem magyarázat, hogy ugyan most itt ülök a gép előtt, az ágy kb 3 lépésre, de ... szerintem a felállással lesznek problémák. Ha még reggel hat felé is itt ülök és kommentelgetek, nyugodtan küldhettek segítséget ...
Volt mindemellett könnyítő tényező is, ezt be kell vallani. Ismerős terep, viszonylag enyhe idő, se nem meleg, se nem hideg, pont gyaloglásra való, kedv menőkére, az éjszakai város szépsége, csomag nélküli menetfelszerelés és az elmaradhatatlan örök kísérő, igaz csak a fél arcával.
Olyan sokat olvastam arról, hogy nem a megérkezés a célja az utazásnak, hanem maga az út, úton lenni. Egy ilyen, vagy hosszabb szakasz után, mikor állok a zuhany alatt, akkor ezt mindig megkérdőjelezem. Olyan eksztatikus élmény, amit naponta átéltem az el camino alatt - na nem mintha azóta nem fürödtem volna -, hogy az leírhatatlan. Az utolsó kilométereken már csak az tartotta bennem az erőt, hogy elképzeltem magam a zuhany alatt, ahogy folyik rám a langyos víz ... Sokszor visszatértem már gondolatban arra a bizonyos napra, mikor közel negyven kilométert gyalogoltam, az utolsó húszat dél és fél öt között, egy sík terepen, se fák, semmi árnyék, tikkasztó meleg és előttem csak az út, jobbról és balról is learatott búza(?)táblák és csak megyek, csak megyek, a célállomás meg csak nem akar előtűnni a messzeségből. Gyilkos volt. De a mai napig érzem a bőrömön a langyos vizet, érzem a szappanom illatát és a recéket a papucsomon, amint állok a zuhany alatt, csupán néhány perccel a megérkezésem után.

Visszatérve a mai naphoz még van hova fejlődni, de kezdetnek nem rossz.
A főpróba augusztus hatodikán a Bükk-fennsíkon, egy 40 km-es túra.

Aztán irány Déva, várnak a gyerekek.
8-)