Ma délután Böjte Csabát volt szerencsém hallgatni a kőbányai Szent László plébánián.
Sokszor láttam már a neten, különböző videókon, filmen, de élőben most először. Nagyon kíváncsi voltam Rá ... és nem csalódtam.
Már az első mondata is elementáris erővel zúgott a főhajóban és érkezett meg hozzánk, hallgatókhoz. Persze lehet, hogy csak én akartam másnak hallani, de az első mondat még senkitől nem hangzott ennyire kedvesen és egyszerre nyájasan, soha még ennyire nem éreztem magaménak azt hogy: "Az Úr legyen Veletek!"
Nem vagyok gyakori misére járó. Én olyan igazi útkeresőnek mondanám magam, aki minden vallásban és beszédben, minden sportban, zenében és művészetekben megtalálja a szépet, azt ami neki szól. Persze, mint az élet minden területén, ebben az útkeresésben is hatalmas szerepe van az "előadónak".
Emlékszem, hogy nem szerettem iskolába járni, mégis Komoróczy Laci bácsi földrajzóráit imádtam. Szerettem hallgatni, ahogy mesélt és abból a tárgyból sem tanultam soha többet, de sokszor már az óra végére tudtam az anyagot, mert annyira lekötött a stílusa. Szeretem, mint embert Takaró tanár úrat, aki a gimiben éneket tanított, mert egyéniség volt. Értett a nyelvünkön csakúgy, mint Komoróczy tanár úr. Vagy pl a foci. Szeretem. De a szurkolásom nem egy csapatnak szól (na jó, az Újpest kivétel ...), hanem az egyéniségnek, aki ott, abban a csapatban játszik. Totti a Rómában, Raul, még madridi korában, Scoles és Giggs a Manchesterben és még sorolhatnám. Ők mind-mind kiválóak abban, amit csinálnak. Nyomot hagynak bennem.
És itt van Csaba testvér. Talán furcsa, hogy focistákkal említem egy oldalon, bár sokkal szerényebb, mint a fent említett sportolók, de Neki is kisugárzása van. Hat arra, aki látja, hallja. Nem is tudom, hogy kell Őt szólítani, mi a hivatalos rangja. De talán mindegy is. Egy EMBER. Csupa nagy betűvel. Csodálom őt mindenért, amit csinál. Nem tagadom, a misét végig sírtam. Olyan dolgokat mondott a családról, a közösségekről és a szeretetről, ami szívemig hatolt. Hogy milyen fontos, hogy szeress és hogy szeressenek, hogy érezd a másikat, hogy foghasd a kezét, hogy átöleld a fiadat (még véletlenül sem "lányodat" mondott ...), hogy a szemébe nézz a testvérednek és hogy hallgasd meg a szüleidet, mert "jó dolog jónak lenni".
Gyűjtsd magad köré a családodat és engesztelődj ki, ha megbántottak, mert mit ér a fene nagy büszkeség, ha utána egyedül maradsz. Hiszen Jézus is ezt csinálta, közösséget épített, és miután feltámadt, megbocsájtott az Őt elárulóknak. Mert szerette Őket.Nagyon eltalált, alig nyugodtam meg a végére. Napokig tudtam volna hallgatni. Hát ... Szerencsések vagyunk, hogy ismerhetjük Csaba testvért.
Ez egy újabb lökés a "Séta Dévára" gondolatnak. Csoda, hogy követik?
Hallgasd meg 26.-án vasárnap 17 órától ugyanott és ámulj. Kövesd, hallgasd, amit mond, figyelj a szavaira és már ez elég, hogy visszakapd az emberekbe vetett hitedet. Hogy megállj egy percre ebben a nagy rohanásban és észrevedd az Ő Istenét.
Talán Dévára sem csak a gyerekek miatt megyek, hanem hogy kicsit a közelében lehessek.
És halljam Őt szeretni az embereket.
"Karbantartja" a lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése