Lelkesedem

Itt ülök a gépem előtt, hajnali három múlt ... és nem tudok aludni. Már egy jó ideje... hetek óta... nem megy. Pedig holnap (is) dolgoznom kell, de .... annyira izgatott vagyok, szeretném megosztani Veletek ennek az okát.
Néhány héttel ezelőtt kaptam egy emailt Böjte Csaba ferences szerzetestől, persze nem Tőle, csak közvetve, de Ő volt a levél aláírója. Hallottam már Róla korábban is, bár nem teljesen voltam képben vele kapcsolatban.
Ez a levél egy elhagyott erdélyi bányászfalu, Kismuncsel mai mindennapjait írja le, megrázó képszerűséggel, borzasztó tényszerűen, a maga egyszerű szavaival és olyan vehemenciával, olyan éles segélykiáltással, hogy ezt nem lehet nem meghallani. Aztán persze kiderült, hogy a levelet sok évvel korábban írta és - talán nem véletlen -, de csak most jutott el hozzám. Utánakerestem sok fórumon. A bányászfalu továbbra is "haldoklik". És minden bizonnyal menthetetlen.
"Most" (2002 óta ...) árvaházakat tart fent az Atya Déván és környékén, esélyt adva magyar árva, nehéz sorsú gyerekeknek a túlélésre, munkára, hitre, emberségre nevelve Őket. Esélyt az ÉLET-re.
Olvasva a levelet és megnézve a honlapjukat (devaigyerekek.hu ) egyszerűen azt éreztem, hogy nekem segítenem kell. Segíteni AKAROK! Persze a magam módján.
Egyfajta magyar camino-t tervezek. Budapestről Dévára gyalog. 440 km. Augusztus 15.-én indulok. Olyan cégeket, egyesületeket, csoportokat, támogatókat keresek, akik minden egyes km után egy euro-val segítik a dévai gyerekek alapítványát. Csaba testvér szerint egy euroból egy gyerek egy napját meg tudják oldani. Akkor az annyi mint ....
Nem számolgatok, csak megyek hozzájuk. Viszem a szívemet, lelkemet és remélem ... jónéhányszor 440 eurót ...

Aztán blogolok, élménybeszámolok út közben, és ... ha megérkezvén látom az örömöt a gyerekek arcán, nos ... akkor nagyon boldog leszek. Biztos sírós lesz a megérkezés. De nem baj, nem szégyellem a könnyeimet.
És persze elmegyek a bányászfaluba is. Kicsit meghalni. Kicsit megérteni, újraértelmezni azt a szót, hogy "nincs" És megtanulni becsülni azt, ami "van". Megérteni a "kevés" és a "sok" fogalmát. Felfogni a "panaszt", megérteni, hogy mit is jelent a "jóság", az "odaadás" és az "önfeláldozás".
És megtöltöm a szívemet és minden sejtemet szeretettel. Ezt hozom vissza.
Déváról.
Mert szerintem nekünk itthon nagyobb szükségünk van erre ...


Legszivesebben már holnap indulnék.